Hévízi Bor- és Gasztrokorzó

Részletes programok később

A programváltoztatás jogát fenntartjuk.

A legjobbnak azt a fajta bort tartom, amelyik mindenféle ízesítés nélkül hosszan eláll, ezért az javasolom, hogy egyáltalán semmit ne keverjünk hozzá, ami a természetes aromáját rontaná. A legkiválóbb ugyanis az, amelyik saját, természetes aromájával nyújt élvezetet.
( – Lucius Junius Moderatus Columella, római szakíró)


Egy csepp bor, egy csepp történelem

A bor a bortermő szőlő fürtjeinek kisajtolt, édes levéből alkoholos erjesztés útján nyert ital. Az emberek már legalább 600 éve foglalkoznak bortermeléssel. A Biblia szerint Noé ültette el a szőlőt az Ararát-hegy oldalába és készített belőle részegítő bort. Régészeti kutatások szerint a szőlőtermesztés és borkészítés szokása elsőként Transzkaukáziában jelent meg (mai Törökország, Irán és Örményország területe).

A Kárpát-medence területén a rómaiak már a honfoglalás előtt is termesztettek szőlőt. Anonymus szerint a magyarok ősei ismerték a bort. A 3. század végétől a kereszténység elterjedése is előmozdította vörösbort adó szőlőfajták termesztését. A magyarok főként a várak környékén művelték a szőlőt. Mátyás király idejére hazánk Európa egyik leghíresebb szőlőtermelő országa volt. 1815-ben jelent meg az első magyar nyelvű borászati könyv, a 18. században pedig hegytörvényekben rögzítették a hegyközségek kötelező bortermelő normáit, a birtokosok jogait és kötelességeit. Fajtatiszta ültetvények pedig a 19. század végétől jelentek meg a magyar borvidékeken.