Hajómalom Ráckeve
Ráckeve /
2025. szeptember 1. - 2025. október 20.,
Ingyenes!
Magyarország egyetlen ma is működő hajómalma Ráckeve központjában, a szépen felújított parti sétány mellett található, a Duna hullámain. A malom az elsüllyedt eredeti hajómalom teljes rekonstruálása eredményeként 2010 óta látogatható. A Ráckevei Hajómalom minden évben április 1-től október 20-ig látogatható.
A Ráckevei Vízimalom Magyarország utolsó hajómalmának, az ún. Gyurcsik-féle 12-es sorszámú hajómalom működő rekonstrukciója, mely Mendele Ferenc felmérései alapján közösségi összefogásnak köszönhetően 2007 és 2010 között épült fel. A malom kialakítása az eredeti írásos emlékek, dokumentumok, fotók, rajzok alapján történt. Az őrlési technológia személyesen is megtekinthető vasárnaponként.
2300 Ráckeve, Parti sétány (47.160175 x 18.946907)
2017-ben a Hajómalom lett az Év Pest Megyei Értéke.
A Hajómalom történelme
A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom, pontosabban az ún. alulcsapós vízimalom sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhez kötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem építették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel. A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett telelő-be vonulni, vagy partra vontatni, leszerelve a vízikerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót. Az ősiségét az mutatja, hogy a természeti erőt: a mozgó víz erejét használta fel munkagépek hajtására, mai ember számára primitívnek tűnő körülmények között, romlékony faépületben, patriarchális technológiával. Első adatunk erről a malomtípusról i.u. a VI. sz.-ból ismeretes, Róma ostromával kapcsolatosan. A hajómalmokat általában a szélesebb, bővizű folyókon építették, nálunk elsősorban a Dunán, a Dráván, a Maroson, a Vágon és a Tiszán. A századfordulón, pl. még minden nagyobb dunamenti településnél megtaláljuk a hajómalmokat. A jövedelmezőbb és főleg nagyobb energiával működő gőz, majd villanymeghajtású malmok és az új gépek azonban tönkreteszik a tombácos malmokat. A versenyt új őrlőszerkezetek, szitarendszerek beállításával sem tudják felvenni az ún. műmalmokkal.
Hazánkban a Dunán még 1955-ben Úszód alatt működött egy hajómalom, de ezt a XIX. sz.-i hajómalmot az 1956-os tavaszi jégzajlás összezúzta. A másik, viszonylag épen megmaradt hajómalom (Pakson) 1959-60 telén dőlt össze. Jelenleg már csak négy hajómalom műemléki védelmét tudjuk biztosítani, ezek közül háromnak a házhajója is csak részben van meg.
Viszonylag legépebben a ráckevei Gyurcsik-féle (12. sz.) hajómalom maradt meg a soroksári Duna-ágban. Az őrlőszerkezetet is magában foglaló házhajóból, egy kisebb, fedetlen hajótestből, az ún. völgyhajóból és a két hajóra támaszkodó lapátos vízikerékből, az ún. késségből áll. A malomhoz tartozik még egy molnárdereglye és egy malomladik is. A házhajó ( malomhajó, főhajó, malomház) alsó része egy tulajdonképpeni hajótest. A hajó vízfolyással szemközti része ék alakú, hullámtörő kialakítású, melynek felső vége díszítményes, csigafaragású, ún. orrtőkében végződik. A hajótest ellenkező, hátsó vége, a tükör, a hossztengelyre merőleges felületű.
2300 Ráckeve, Parti sétány (47.160175 x 18.946907)
2017-ben a Hajómalom lett az Év Pest Megyei Értéke.
A Hajómalom történelme
A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom, pontosabban az ún. alulcsapós vízimalom sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhez kötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem építették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel. A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett telelő-be vonulni, vagy partra vontatni, leszerelve a vízikerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót. Az ősiségét az mutatja, hogy a természeti erőt: a mozgó víz erejét használta fel munkagépek hajtására, mai ember számára primitívnek tűnő körülmények között, romlékony faépületben, patriarchális technológiával. Első adatunk erről a malomtípusról i.u. a VI. sz.-ból ismeretes, Róma ostromával kapcsolatosan. A hajómalmokat általában a szélesebb, bővizű folyókon építették, nálunk elsősorban a Dunán, a Dráván, a Maroson, a Vágon és a Tiszán. A századfordulón, pl. még minden nagyobb dunamenti településnél megtaláljuk a hajómalmokat. A jövedelmezőbb és főleg nagyobb energiával működő gőz, majd villanymeghajtású malmok és az új gépek azonban tönkreteszik a tombácos malmokat. A versenyt új őrlőszerkezetek, szitarendszerek beállításával sem tudják felvenni az ún. műmalmokkal.
Hazánkban a Dunán még 1955-ben Úszód alatt működött egy hajómalom, de ezt a XIX. sz.-i hajómalmot az 1956-os tavaszi jégzajlás összezúzta. A másik, viszonylag épen megmaradt hajómalom (Pakson) 1959-60 telén dőlt össze. Jelenleg már csak négy hajómalom műemléki védelmét tudjuk biztosítani, ezek közül háromnak a házhajója is csak részben van meg.
Viszonylag legépebben a ráckevei Gyurcsik-féle (12. sz.) hajómalom maradt meg a soroksári Duna-ágban. Az őrlőszerkezetet is magában foglaló házhajóból, egy kisebb, fedetlen hajótestből, az ún. völgyhajóból és a két hajóra támaszkodó lapátos vízikerékből, az ún. késségből áll. A malomhoz tartozik még egy molnárdereglye és egy malomladik is. A házhajó ( malomhajó, főhajó, malomház) alsó része egy tulajdonképpeni hajótest. A hajó vízfolyással szemközti része ék alakú, hullámtörő kialakítású, melynek felső vége díszítményes, csigafaragású, ún. orrtőkében végződik. A hajótest ellenkező, hátsó vége, a tükör, a hossztengelyre merőleges felületű.